Öthetesen

Ma először vittük Dóránkat orvoshoz. Nagyon izgultunk, szerintem mindketten. Idejében indultunk, de a városi forgatag így is kifogott rajtunk - szinte elkéstünk. Az orvos néni kedves volt, és gyors. Erősen figyeltünk, hogy mindent megjegyezzünk abból, amit mond. Dóra jól tűrte főleg az utazást: aludt a kagylóban, de az orvos néninél egy idő után már nyöszörgött, végül, mikor kijöttünk a rendelőből, erősen sírt, panaszkodott. Hazafele ismét aludt az autóban.
Megtudtuk, hogy akitől ezt a szép ruhácskát ("köntöst") kaptuk, születésnapja van. Ennek örömére és az ő tiszteletére kislányunkat életében először öltöztettem kislányosan: harisnyát, ruhácskát viselt a drága, így köszöntöttük fel kedves szomszédunkat.

Isten hozott...

... az anyák között - mondta ma egyik kedves szomszéd, miután észrevette, hogy kislányunk szemefehérje sárgás, és sürgősen elmentem vele a háziorvoshoz, aki szerint másodlagos sárgulásunk van. Ez még kórházi beutalást is jelenthet. Sírhatnékom támadt, szívem csak úgy zakatolt, kiült homlokomra a veríték, majd sebesen toltam hazafele a babakocsit, hogy utánanézzek, mit is jelent a subicter kifejezés. Előbb rettentett a gondolat, hogy kórházba kell menni, majd megnyugtattam magam, mert tudja azt mindenki: a tejtermelésnek és egyúttal a babánknak is ártok vele. Nem tűnik vészesnek a dolog, mégis: Isten hozott a(z minden kis csöppségért aggódó) anyák körében - egyhónaposan ezt is meg kell tapasztalni.

Ügyintézés négyhetesen

Éljen, kétszer is:
1. Ma (mármint én, Dóra) négyhetes lettem.

Ezelőtt négy héttel anyuci a nagy melegben a kórházi manzárdszobában nyögött nagyokat, én pedig odabentről egyre csak készülődtem erre a világra jönni. Nem tudtam, pontosan mi vár rám, mindenesetre kíváncsi voltam, így aztán kijöttem. Most épp a kiságyban fekszem, alszom-forma: közben-közben lábaimmal, kezeimmel úgy hadonászok, hogy szüleim azt gondolják, ismét felébredek. Ilyenkor délután apuci vállán alszom el legtöbbször. Egész kellemes olyan magasban lenni! De a térde és a hasa is kényelmes fekvőhely... mi tagadás, szívesen hallgatom, ahogy mindenféléket mesél közben. Szóval, higgye el mindenki: én apja lánya vagyok!

2. Sikerült anyucinak leadni a kérvényt a gyerekpénzre úgy, hogy közben én is jelen voltam.
Hát az úgy kezdődött, hogy kiszámítottam (én, anya): Dóra 9-ig nem kellene nagyon éhes legyen, viszonylag nyugodt, mehetünk a bácsi polgármesteri hivatalba. Csakhogy Dóra másképp gondolta: már akkor bömbölt, amikor a nagy mackós rugdalózót feladtam rá. Elindultam, mert azt gondoltam, a kinti levegő megteszi mindenkori hatását - tévedtem. Az úton szinte végig sírt a kisbabánk, de még inkább rázendített, amikor beérkeztünk az épületbe. Épp ez lendített egy nagyot az ügyintézés lassúnak ígérkező menetén. Szinte végig sírt-ordított, amíg a papírokkal egyik irodából a másikba járkáltam. Aztán, mikor a célba értünk, és már csak egy űrlap kitöltése volt hátra, elaludt. Felsóhajtottam, ugyanis kellemetlen volt, ahogy sokan rám bámultak, hogy mit keresek ott egy síró babával. A hazavezető úton kislányunk ismét jelezte: most már tényleg ideje lenne ennie. Ilyen gyorsan még sosem másztam ki a dombon, ráadásul babakocsival. De lényeg a lényeg: leadtuk a papírokat.

Mire jó egy háztartási gép?

A porszívóra és a hajszárítóra gondolok egyelőre, de megtörténhet, hogy a kézimixer és egyéb zúgó-búgó eszközök is sorra kerülnek. A hajszárító csodás hatással van Dóránkra az esti órákban: ha Görcs bácsi látogatja és nem tud elaludni, elég, ha bekapcsoljuk, a hasikája fele irányítjuk, pár perc, kész, lecsukódtak a kis pillangószemek!
Minap képes voltam az egész lakást felporszívózni csakis a picikénk kedvéért, ugyanis így volt csak kedve elcsendesedni.
Mégis: büszkén hisszük, hogy az apai és anyai öllel még tíz pórszívó és negyven hajszárító sem ér fel ;).

Dóra elsők

Az első friss levegőn történt sétát, sőt még a másodikat, harmadikat sem sikerült dokumentálni - annyira izgultunk, hogy hogyan lesz. Az udvaron mindenki megcsodált, még az egyévesek is, és mindenki csak ennyit mondott: "Jaj, de pici! Jaj, de szép!" Aztán persze kezdődött a hasonlítgatások sora: mindenki szerint apja lánya. Ugye, nem is kell részletezni, milyen tartást vett fel ilyenkor apa. Tény, hogy magam is félig titokban azt reméltem, hogy apja lánya lesz :). A vasárnapi sétán készítettünk pár képet, ezen sajnos apa csak árnyékként jelenik meg. Dóra nagyon szeret friss levegőn lenni: ahogy kilépünk az ajtón, el is alszik (kivéve, ha épp nem éhes, mert akkor úgy kiabál, hogy cseng bele a lépcsőház). Tegnap, vasárnap, bő két órát sétálgattunk a selymes őszi napfényben, élveztük a csendes szélsusogást, és örültünk, hogy most már négyen vagyunk (mert tudjuk, Istenünk mindig velünk van).

Dóra elsők

Csodás napunk indult: apa ma nem kellett dolgozdába menjen! Reggeli (Dóra reggelije) után én a fürdőbe szöktem meg, míg apa és lánya boldogan pihentek az ágyon. Apa hasra helyezte Dórát, és ekkor történt a nagy átfordulás: háromhetes és kétnapos lányunk hasáról hátára gurult át. Ügyesen végezte a műveletet, és mivel én épp akkor léptem be a szobába, mikor már sikeresen hátára fordult a kisbogár, megismételte a mozgást: ezúttal lencsevégre kaptuk a pillanatot.

Elindulunk

Családjainktól viszonylag távol élünk, így arra gondoltam, nyilvános naplót vezetek kis családunk útkereséséről. Hogy melyik az az út, amire a blog neve utal, az írás folyamatában fog megépülni.
Ma apa ismét korán ment a dolgozdába (már most így mondom, ne legyen kislányunknak iskolafrásza), mi pedig az ágyon királymódra szundítottunk még egyet. Sajnos, erről nem tudtam fényképet készíteni. Itt a leírás helyette: az ágy közepén két kis- és egy nagypárna felpockolva, arra dől anya, és rajta, pont anya szíve felett, Dóra fekszik hason, arcát oldalra fordítva úgy, hogy éppen jól hallja a szívverés ritmusát. Így pihegünk, pihenünk kettesben a reggeli csendben.