Az első friss levegőn történt sétát, sőt még a másodikat, harmadikat sem sikerült dokumentálni - annyira izgultunk, hogy hogyan lesz. Az udvaron mindenki megcsodált, még az egyévesek is, és mindenki csak ennyit mondott: "Jaj, de pici! Jaj, de szép!" Aztán persze kezdődött a hasonlítgatások sora: mindenki szerint apja lánya. Ugye, nem is kell részletezni, milyen tartást vett fel ilyenkor apa. Tény, hogy magam is félig titokban azt reméltem, hogy apja lánya lesz :). A vasárnapi sétán készítettünk pár képet, ezen sajnos apa csak árnyékként jelenik meg. Dóra nagyon szeret friss levegőn lenni: ahogy kilépünk az ajtón, el is alszik (kivéve, ha épp nem éhes, mert akkor úgy kiabál, hogy cseng bele a lépcsőház). Tegnap, vasárnap, bő két órát sétálgattunk a selymes őszi napfényben, élveztük a csendes szélsusogást, és örültünk, hogy most már négyen vagyunk (mert tudjuk, Istenünk mindig velünk van).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése