Családjainktól viszonylag távol élünk, így arra gondoltam, nyilvános naplót vezetek kis családunk útkereséséről. Hogy melyik az az út, amire a blog neve utal, az írás folyamatában fog megépülni.
Ma apa ismét korán ment a dolgozdába (már most így mondom, ne legyen kislányunknak iskolafrásza), mi pedig az ágyon királymódra szundítottunk még egyet. Sajnos, erről nem tudtam fényképet készíteni. Itt a leírás helyette: az ágy közepén két kis- és egy nagypárna felpockolva, arra dől anya, és rajta, pont anya szíve felett, Dóra fekszik hason, arcát oldalra fordítva úgy, hogy éppen jól hallja a szívverés ritmusát. Így pihegünk, pihenünk kettesben a reggeli csendben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése