Fürdés manómódra, Görcs bácsi, altatás, alvás

A fürdetés még mindig egy nagy talány: vajon élvezi vagy csak elviseli? Sírni nem szokott, ebből gondoljuk, hogy épp nem ellenszenves számára. A jó meleg konyhában (mint rég elmúlt gyermekkorunkban Réti mamával) mindent előkészítünk, aztán játszunk kicsit a baba kezével, lábával (a fürdés utáni masszír még nem megy...), traktorozunk, motorozunk, trabantra ülünk, és végül beleültetjük a teknőbe. Apa a lábát locsolgatja, anya a testét, kezét. Hamar véget ér a fürdés, nehogy megfázzon a pici lány, aki ilyenkor olyan, akár egy rózsaszál. De ha a törülközőbe kerül, hamar kis manóvá alakul.

A napjaink hullámzó tengernek tűnnek. Hol csendes sima a víz felszíne, hol viharvert, zaklatott. Tegnap például egész nap kellemes ritmusban telt, de az éjszaka rendszertelen, nyughatatlan volt. Ilyenkor arra gondolunk, bizonyára Görcs bácsi jött látogatóba. Mivel este érkezik, apa veszi ölbe Dórát, és próbálja mindenféle módon nyugtatni. Nekem nagyon tetszenek a valódi világról szóló meséi - a gyufáról, a mackókról. Dóra baba nagyon szereti, ha édesapja karján fekve alhat el, ilyenkor keze-lába tehetetlenül lóg lefele.

Dóra: De hogy senki ne higgye, hogy én nem vagyok jó alvó, ügyes kislány: