Hathetesen

Miután megtörtént a reggeli vérvétel (engem kiküldtek, jól is tették, mert az ájulás határán álltam), délben ismét elmentünk a rendelőbe: az orvos néni több jó hírrel is megnyugtatott. Sokszor imádkoztunk azért, hogy ez így legyen, és íme! Hála érte.
A jó híreken felbuzdulva felkocsikáztunk Bea kolléganőnkhöz és Magor nevű kisfiához. Így történt, hogy életében először volt valakiknél a mi kis Dóránk. Magor - édesanyja elmondása szerint - sírással díjazza a kisbabákat, akiket lát, de Dóra baba ilyen hatással volt rá:

Négy fénykép készült róluk, és kislányunk mindeniken nagyon komoly. Ezért próbáltam ma egy kis mosolyt megörökíteni. Célomat elértem, sőt még azt is, hogy a napló olvasóinak egy kis integetést is küldjünk.