2011. november 21., hétfő

Vasárnap


Marci macit Annamaritól kapta Dóra. Sokszor megöleli, megfogja, fülön csípi, de leginkább megkóstolja. 

Vasárnap délután nem mentünk ki, mert nagyon hideg volt, és mi is pihenni vágytunk a meleg lakásban. Erre a kicsi lány is ráhangolódott.
Délelőtt viszont a templomban voltunk, itt édesapja ölében végigaludta az istentiszteletet. Volt még egy kisbaba ott, de sok-sok kisgyerek is. Öröm volt látni!
Diakónia vasárnapja lévén a szeretetszolgálatról hallottunk - ismét megerősített abban, hogy ott kell cselekednünk, ahol épp vagyunk, nem kell lehetetlen nehéz áldozatokat hoznunk, csak észrevennünk a mellettünk élő szükségleteit -, de láttunk is, hiszen kijövetkor kis szatyrokat nyomtak a kezünkbe, benne mindenféle kedvességekkel. Így gazdagodott Doró plüssjátéktára egy kedves, puha flamingóval. Számomra ez a vasárnapi alkalom valóban áldott, feltölt lélekben és helyet ad annak, hogy kifejezzem, mennyire köszönöm kis családomat. Igazi kiszabadulás mindhármunknak a napi rutinból (ami szintén rendben van), valóságos ünnep.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése