Életében először nevetett hangosan

Jucika nénje látogatott meg minket tegnap, és Dóra ennek annyira örült, hogy nemcsak hangtalan mosollyal díjazta, hanem hangosan sinkongott, nevetett. Lekéstem a pillanatot, nem vettem fel, de hadd álljon itt helyette pár fénykép. Köszi, Jucika nénje, hogy eljöttél, hisz neked ez nem is volt olyan könnyű!

Dóra kis fehér ruhácskát és szép piros sportruhát kapott. Az egyik nemsokára jó lesz, a másik majd úgy egyéves korában.

Mi, szülők, is kaptunk ajándékot. De számomra legnagyobb egy kis cetli volt, amin ez állt:

Szülők imája

Mennyei Atyám, tégy engem jobb szülővé. Taníts, hogy megértsem gyermekeimet, hogy türelmesen figyeljek, ha mondanak valamit és hogy szívélyesen válaszoljak minden kérdésükre. Tarts vissza, hogy közbevágjak, segíts, hogy olyan udvariasan kezeljem őket, ahogy szeretném, hogy ők viselkedjenek. Őrizz meg, hogy valaha is nevessek a hibáikon, vagy nevetségessé tegyem őket, amikor nem tetszik nekem, amit tesznek. Áldj meg igazi nagysággal, hogy megadjam minden ésszerű és megadható kérésüket, és bátorsággal, hogy megtagadjam tőlük mindazt, ami ártalmukra lenne. Tégy becsületessé, irgalmassá és igazságossá irányukban, és add, hogy érdemes legyek a tiszteletükre és szeretetükre, és arra, hogy kövessék általam példádat.

 - és én még hozzátenném -

Hálás vagyok értük minden napon. Ámen.

 Jucika nénje élete számomra nagyon értékes, mert általa sokkal inkább tudom értékelni azt, amit kaptam. Látogatása így adventben jelképes. Ő, aki nemrég még nagy veszélyben forgott, nem sajnálta önmagát, vállalta a hosszú utazást. Örömöt kapott érte: Dóra első hangos nevetésének örömét.

Lefekvés előtt

Az esti mosakvás után gyakran történik meg, hogy még nagyon éber és jókedvű a picink. (Már nem is jön olyan természetesen, hogy picinek nevezzem, mert már rengeteget nőtt.) Ilyenkor jut eszünkbe, hogy érdemes megörökíteni az esti örömjátékot. Hát itt van egy kis ízelítő belőle:

Újabb keletű napirend

Mindenki bölcsességként fogalmazza meg: mire észreveszünk egyfajta rendszerességet a kicsi napjában, és megszoknánk azt, máris változik. Mi sem vagyunk kivételek,  mégis lejegyzem az utóbbi napok rendjét (kivéve a hétvégét, mert akkor a szombat és a vasárnap is másképp alakul).
Kora reggel (6-7 óra) ébredés, esetleg evés, attól függően, mikor volt az utolsó étkezés korábban. Aztán játék, beszélgetés, gügyörészés. 9-10 körül egy fél óra pihenés, aztán játszószőnyegen vagy bölcsiben van Dóra - ez attól függ, épp milyen dolgom akad. Sokszor segít a pici jelenlétével a ruhaterítésben (persze: bent a szobában), ebéd előkészítésében, mosogatásban stb. 11-kor ismét eszünk, aztán fél tizenkettőkor séta (kendőben) alvással egybekötve. Dorkával és Jutkával sétálunk, az anyukák beszélgetnek, a babák alszanak - igaz, Dorka egy picivel később alszik el, dehát ő már nagylány :). Miután feljövünk, Dóra tovább alszik kettőig, néha háromig is. Ébredés után nagy az éhség, enni kell! Délután nem szokott nagyot aludni a csöppség. Általában 5 vagy 6 óra körül alszik egy félórát. Gyakrabban is eszik, mikor ilyen sokat van ébren. Este nyolckor esti mosdás, majd pizsoma, hálózsák, és altatás. Újabban nem kell sétálni vele, lefektetem az ágyunkra, csak egy kicsi lámpát hagyunk égve, énekelek, mesélek neki, simogatom, ebbe belealszik. Mostanában már az is kezd elmaradozni, hogy egy óra alvás után felsírjon. Ami új, és nem tudom, mennyire lesz tartós, hogy átalussza az éjszakát hajnali 4 vagy 5 óráig. Ennek természetesen örülünk, de nem éljük bele magunkat. Nekem az is teljesen rendben van, ha 2-kor megébred, eszik, alszik tovább.
Az én életem folyása teljes mértékben illeszkedik a Dóráéhoz. Nem is tudnám másképp elképzelni.

 Délután játszik apával:

Válassz képet, ha tudsz!