Ünnepek, szünidő: csupa pihenésre utaló szó. Azt gondolná az ember, ilyenkor valóban jut idő arra is, hogy gyönyörű naplóbejegyzéseket hozzon létre. De nem. Hová tűntek a napok? Mi maradt belőlük? Az első kérdésre nem tudok válaszolni. A másodikra talán: átéreztem, mit jelent, ha van egy állandó segítsége két szülőnek, megértettem, újra és újra, hogy ha szülő vagy, egész életedre az lettél, de egyszer csak el kell engedd gyermeked, és mégis ott kell légy számára, hogy lásd, szüksége van-e rád, megtanultam, MOST KELL jó döntéseket hozni, hogy később ne bánkódj, mert eltűnt, elúszott.
A mindennapok rutinja elvonja a figyelmet a mély kérdésekről, döntésekről. Erősnek kell lenni, hogy ne csak érzések, tapasztalatok legyenek a fentiek, hanem tetté váljanak. A gyermekünkért.
Értem, miért biztatnak arra a keresztény tanítók, hogy naponta olvasd az Igét: ekkor elgondolkodsz, és minden nap TESZEL is azért, hogy meghalld azt a célt, amiért életre hívattál.
Dóra is tapasztalt, látott, fejlődött. Minden nap rengeteg mosollyal ajándékoz meg. Kati mamára különösen sokszor mosolygott. Azt hiszem, neki ez az időszak kivételes volt.
Íme, ilyenek voltunk az utóbbi egy hónapban:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése