Hétköznapi vallomások

Szerelmes Julcsiga

Szerelemkönnyek

Apás képek

Hétmérföldes csizma

került Dóránk lábára. Nap mint nap újabb tudománnyal lep meg: felfedezte, hogy ha leejt valamit, az nem tűnik el, utánanéz, keresi a szemével, a játszószőnyegen önfeledten ütögette előbb egy, majd két kézzel, majd lábbal is a lelógó labdát, jobbra-balra dől, hintázik (!ő fogódzkodik), lábát boldogan fogdossa, kóstolja, mosolyogva vesz részt a bújócskás játékokban.

Édesapa meséje

Este van. Dóra már annyira fáradt, hogy nem tud szép csendben álomba merülni, a szoptatás sem altatja el, hát beteszem a kiságyba, nézelődjön még egy kicsit a félhomályban. Addig el-elteszek egyet-mást a lakásban. Mire visszatérek kedvesem már bent van nála: "Nyöszörgött..." - mosolyog rám. Aztán már sírni kezd. Apa ölbe veszi, még erősebben sír. Ilyenkor sokszor feladja apa, és átadja. De ma nem. Mesét mond: Csipkerózsikát: "A király és a királynő elfelejtette meghívni az egyik tündért, ezért az mindenkire álmot varázsolt. Aludt a király, a királynő, ..., a nagyszakács, a kisszakács...., csak Dóra nem akart elaludni. Ő csak sírt, sírt. Aztán, mikor megjött a herceg, mindenki megébredt, de akkorra Dóra elálmosodott" - erre Dóra, a valóságbeli, abbahagyja a sírást, és csendesen hüppögni kezd. Majd ismét erősödik a panaszhang, de végül elalszik, bájosan, puhán. Szép mese, szép este.

Jézus tanítványa voltam...

... Gyermekekhez lehajoltam,

a szívemhez felemeltem,

szeretetre így neveltem.

Benedek Elek, Elek apó szavait idéztem. A tanítóképző régi és új szárnyát összekötő falba nyitott ajtó fölött állt ez az írás. Kilencedikes voltam, mikor mélyen, akárcsak tűzzel, bevésődtek lelkembe e szavak. Eldöntöttem, szerintük fogok élni. Sokáig úgy is képzeltem, egy kisebb településen én leszek A tanítónő, kórust indítok, németet, zenét, hangszert tanítok, egész nap gyerekekkel foglalkozom, segítem őket szárnyra kelni. 

Korábban, nyolcadikos koromban, megismerkedtem Körösi Csoma Sándor életútjával. A Korda-regény révén. A kitartást, önfeláldozást tanultam meg belőle. Csodáltam az ifjú Sándort.

Az egyetem már nem egy-egy erkölcsi-emberi értéket nyújtott, hanem egész személyiségeket. Közülük egy, akit még mindig mélységesen tisztelek, csodálok: Keszeg Vilmos tanár úr. A kedvesség, kellemes hangszín, hangnem, a véghetetlen szerénység, tudós elme - de úgy maga az egész lénye. Képtelen vagyok megfogalmazni. 

Ilyen Fabiny Tibor tanár úr és Gábor Csilla tanárnő, kedves mentorom, is. Az egyetemen a sok leleplező, sokszor kiábrándító szövegelemzés sűrűjében ők voltak azok, akik megmutatták, nem értelmetlen, amin dolgozunk, nem két külön világ a tudományosság és az, amiben hisznek. Igenis, lehet, kell legyen kapcsolat a kettő közt. Egyik nélkül a másik puszta. 

Kísérletezik

A nagy hideg ellenére minden nap kimegyünk a friss levegőre, igaz, most már megvárjuk a delet, a napon sétálunk, és nem ülünk kint sokat. Bent pedig mindenféle újdonságot próbálgat Dóra: átfordul, alaposan megtapogatja, kis körmeivel karmolássza a különböző anyagokat, formákat: az ágy kárpitját, az ágyneműt, a kiságy rácsait, arról nem is beszélve, hogy Izsák szárnyát már agyonrágta. Ma reggel a T hanggal próbálkozott!

Itt látható, amint épp a kiságya minőségét méri fel: