Édesapa meséje

Este van. Dóra már annyira fáradt, hogy nem tud szép csendben álomba merülni, a szoptatás sem altatja el, hát beteszem a kiságyba, nézelődjön még egy kicsit a félhomályban. Addig el-elteszek egyet-mást a lakásban. Mire visszatérek kedvesem már bent van nála: "Nyöszörgött..." - mosolyog rám. Aztán már sírni kezd. Apa ölbe veszi, még erősebben sír. Ilyenkor sokszor feladja apa, és átadja. De ma nem. Mesét mond: Csipkerózsikát: "A király és a királynő elfelejtette meghívni az egyik tündért, ezért az mindenkire álmot varázsolt. Aludt a király, a királynő, ..., a nagyszakács, a kisszakács...., csak Dóra nem akart elaludni. Ő csak sírt, sírt. Aztán, mikor megjött a herceg, mindenki megébredt, de akkorra Dóra elálmosodott" - erre Dóra, a valóságbeli, abbahagyja a sírást, és csendesen hüppögni kezd. Majd ismét erősödik a panaszhang, de végül elalszik, bájosan, puhán. Szép mese, szép este.