Tegnap este véglegesen felfedezte a gurulás örömeit: meztelenül fordult jobbra-balra az ágyon. (ha engedtük volna, az ágy alatt, mellett is). És nevet! De mekkorákat! Először tartósan a Doktor Bubós szemüvegnek (tulajdonképpen egy nyolcas alakú műanyag rágóka, amit szintén Zsuzsának köszönhetünk): közel vittük a szeméhez, mintha szemüveget tennénk rá, na ettől aztán nagyokat kacagott! Most már a csikizés is megnevetteti, meg ha hirtelen úgy teszünk, mintha leejtenénk. Szóval: csupa móka az életünk.
Hétfőn, március 6-án, besurrantunk az iskolába. A tanáriban nagy volt a zsivaj, kissé meg is szeppent, de aztán ismét mosolygott, az osztályokban egészen lazán vizsgálta a gyerekeket, azok meg őt. Annyira meglepődtek a diákok, hogy elfelejtettek köszöntés után leülni. Igaz, magam sem tudtam, most kivel és miről is beszéljek: csak álltunk ott Dórával és nézettük magunkat. Albert még magyarázott is a táblánál úgy, hogy közben Dóra az ölében figyelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése