A napi programunk eléggé stabil, bár volt egy-két alkalom, amikor félelemmel vettem tudomásul, hogy keveset alszik, keveset eszik és túl kicsi a gyermekem (9 hónapos, 68 cm, 7 kiló). Meg is kérdeztem magamtól többször: elrontottam valamit? Mit nem csinálok jól? Gondolom, ez az állandó anyai kérdések közé tartozik... Csak imával győzhető le az aggodalom.
Szóval: reggel korai ébredés, 8 körül reggelicske, 9-10 körül rövid alvás, majd ismét eszünk egy kicsit, kimegyünk, hintázunk, sétálunk, homokozunk, tejért megyünk, délben másfél - két órát alszik, legtöbbször visszaaltatással. Délután ismét kimegyünk, este 8-kor fürdés, meseolvasás (apa alig várta ezt az időszakot). Jó érzés: mindhárman fekszünk az ágyon, Dóra addig hempereg, míg csak bírja, majd szopizik. Ha nem tud így elaludni, akkor sétálunk vele körbe-körbe. Éjjel többet alszik velünk, mint külön. Többször felébred, megkeresi a mellet, megvigasztalódik, alszunk tovább. Puha, meleg érzés. Kimondhatatlanul kellemes.
A nyolcadik és kilencedik hónapban kúszott, inkább hátrafele haladt, illetve előre tolta magát a fenekén. Okos cseleket talált ki, hogy célját elérje: kicsit kúszott, aztán hasra feküdt, kinyújtotta kezeit, vagy a pokrócot, terítőt húzta erélyesen maga fele. Május 30-án először tett meg két lépésnél többet négykézláb: a szoba közepétől egyenesen az előszobáig haladt, ott megkóstolta a papucsokat, a táskaöveket, elhúzta a szőnyeget. Nagy izgalommal követtem, felemelő élmény volt mindenki számára.
 |
| Kristóf, a játszótárs |
 |
| Angyal |
 |
| Meseolvasás |
 |
| Apát szeretni jó, ő a legjobb meseolvasó ÉÖ |
 |
| Esős napokon |
 |
| Kacsahúst eszem |
 |
| Ritkán a kiságyban |