Hathónapos korától kezdve kezdtük el a hozzátáplálást. Almalével. Nem tetszett, máig sem ízlik nagyon az alma, csak ha valamibe elrejtjük. A hatodik és hetedik hónapban nem igazán érdekelte Dórát az étel, de azon a napon, amikor betöltötte a nyolcadik hónapot, elkezdte kérni a kanalat, a szilárd ételt. Persze, az anyatej nem maradhat el. Ha mellettünk van, mikor eszünk (mostanában hétközben ritkán eszik együtt a család minden tagja...), jelzi, hogy ő is kér. Így történt, hogy idejekorán már a paradicsomot is megkóstolta. Kóstolt kekszet, az udvaron megkínálták pufival. Amit eddig elkészítettem neki, abból nem ízlett a krumplipüré, a turmixolt zöldségleves hússal, de ízlett a cukkini, a spenót (ez utóbbiak a tegnapi és tegnap előtti nap újdonságai), a főtt-tojás sárgája, a kenyérhaj (amit szabályosan kitépett a kezemből, úgy szopogatta, nyalogatta), a tejbegríz (igen, oldott tehéntejet is kap már a picur!), gyümölcsös tehéntúró, gyümölcsjoghurt (ez utóbbiakat előszeretettel eszi). Sajnos, hátulütője is van a táplálkozásnak: székrekedéses tüneteink vannak, amit valami erős ízű sziruppal kezelünk, nagy kínnal adom be neki étkezések előtt fél órával. Eddig eredménytelenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése